Masni

Leon a városban, 5. rész: A strandon

Leont az út egy öbölbe vezeti. Ahogy a házak közül kilépve szeme elé tárul az aranyszínű homok és az azúrkék, végtelen víz, úgy érzi, még soha nem látott ennél gyönyörűbbet. A homokban emberek százai szaladgálnak, labdáznak, napoznak. A tajtékos habokat szörfösök és vitorlázók hasítják, a vízben gyerekek pancsolnak. A tengerpartra nem olyan egyszerű lejutni: Leon és a homoksáv között egy forgalmas út vezet. A kaméleon türelmesen várja az éjszakát, hátha akkor némileg csökken a forgalom. Három éjjelen át vár a megfelelő pillanatra, de az nem jön el. A metropolisz soha nem alszik. Végül a negyedik éjjel úgy határoz, hogy ha kell, akár az élete árán is átszeli a sávokat. Már az út kétharmadát megteszi, amikor egy száguldó piros sportkocsi jön, és majdnem halálra gázolja. Leon meglepő sebességgel kapcsol, és felágaskodik, hogy a sofőr észrevegye. A kocsi egy éles kanyarral kikerüli. Hű, ezt megúszta!

leon_05_1

Szerencsére az autóból harsogó zene miatt nem hallja, hogy az öklét rázó sofőr miket kiabál.

Hajnalra, mire a város igazán megélénkül, Leon már a homok szélén ül, egy cserje földre hajló ágán. A part most éledezik, emberek szállingóznak. A víznél, a nedves homokon kocognak, vagy a tengerben úsznak. Később fürdőruhás tömegek jönnek, napernyőket szúrnak a földbe, törülközőket, plédeket terítenek a fövenyre. Leon azon gondolkozik, mitévő legyen most, mit is csinálhatna a tengerparton? A kocogás túl gyors, nem neki való. Focizni nem tud, tollasozni sem. A habitusához a napozás illik a legjobban, hát kiterül, és élvezi, ahogy a sugarak melengetik a bőrét. A délelőttöt így tölti. A forróságot jól bírja, hozzászokott a dzsungelben. De a sűrű lombok között eddig mindig árnyékban volt. Észre sem veszi, hogy vörösre égett.

leon_05_2

Hirtelen egy apró fiúcska totyog oda hozzá, és felkapja.

– Kamélejonosz homokozófolma, szép, pilosz! Szütök belőle pogácát! – gügyögi boldogan, majd a lapátjával három adag homokot szór Leonra, utána párszor fejbe csapkodja vele, végül földhöz vágja. De az eredmény nem kielégítő, csak egy kupac homok marad a fövenyen. Ezért megismétli a műveletet. Aztán méregbe gurul és zsörtölődni kezd: – Vacak folma, lossz folma! Nem cinál pogácát!

Leon halálra váltan kapálózni kezd. A kisfiú ettől megrémül, és hangos bömbölésbe fog. Ledobja a kaméleont a lába elé. Egy kislány szalad oda hozzájuk. Lehajol, és a kezébe veszi. Alaposan megnézi magának.

– De buta vagy! Ez nem is kaméleonos homokozóforma, hanem egy csikóhal! Kisodródott, nézd, már alig él! Milyen nehezen veszi a levegőt!

leon_05_3

Leon sisakjára mutat:

– Látod, ez itt a kopoltyúja. Vissza kell dobni a vízbe, különben megfullad – mondja, és egy mozdulattal a tengerbe veti.

Leon orrát megtölti a víz, a só csípi a szemét, marja a bőrét. Egy hullám elkapja és megforgatja, lenyomja a fenékre. Végül megkönyörül rajta, és kihajítja a partra.

Leon csukott szemmel zihál, kiköhögi a vizet a tüdejéből. Azt sem tudja, élő-e vagy holt. Egy röpke pillanatra megbánja, hogy elhagyta az esőerdőt. Egyáltalán nem ilyen izgalmakra vágyott! Ezek az aprónépek veszélyesebbek, mint egy jaguár vagy egy anakonda!

Miután úgy-ahogy magához tér, kinyitja a szemét. Egy hatalmas sirállyal találja szemközt magát. Megrémül, próbál beleolvadni a homokba. De a bőre a leégéstől túl vörös, nem sikerül eltűnnie. A madár félrehajtott fejjel vizsgálgatja. Kiterjesztett szárnyain vitorlázva újabb sirály száll az előző mellé. A helyzet egyre komolyabb. Leonnak újra kell gondolnia a taktikáját. Körülnéz, és a közelben meglát egy piros törülközőt, amely üresen árválkodik. Lassan odaaraszol, közben a két sirályt figyeli. Szerencséje, hogy mindkettejüket egyszerre szemmel tudja tartani. Hopp! Egy fürge ugrással a sarkán terem. Most már megnyugodhat. A madarak gyanakodva lesik a rongyot, fel nem foghatják, hová tűnt a prédájuk.

Hirtelen, mintha földrengés támadna, egy hatalmas testű turista veti le magát Leon mellé. Pont olyan vörös, mint a törülközője – és mint Leon. A sirályok új zsákmányt keresve odébb röppennek. De a kaméleon újabb csávába kerül, beszorul a farka vége a férfi hatalmas válla alá. Meg kell várnia, amíg az ember megszárad és felül, hogy bekenegesse magát napolajjal. Ekkor Leon gyorsan bekunkorítja a farkát, most végre szabad!

Egyik plédtől a másikig osonva, körültekintően menekül. Estére eléri az út szélét. Még egyszer visszanéz, a part most is teli van emberekkel. Tüzek gyúlnak, gitárpengés hallatszik, láthatóan mindenki jól érzi magát. De Leon nem esik kísértésbe, hogy visszamenjen. Ő már tudja, amit tud – az elmúlt nap meggyőzte arról, hogy a strand rettentő veszélyes hely, egyáltalán nem neki való.

Leon a városban első részét itt, másodikat itt, harmadikat itt, a negyediket pedig itt olvashatjátok el!

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!