Masni

Leon a városban, 9. rész: Csavargás a városban

Zé segít Leonnak felfedezni a metropoliszt. Reggelente elindulnak és az utcákon sétálva magukba szívják a várost: a kipufogók szagát, az étkezdék csalogató szagát, a lányok parfüjmének bódító illatát. Megnéznek mindent, amit érdemes: a vonatokat a pályaudvaron, a repülőket a repülőtéren, a hidroplánokat és a luxusjachtokat az öbölben. Múzeumba mennek – hétfőnként ingyenes a belépés –, ahol Leon úgy gondolja, hogy méltatlanul kevés képen és szobron szerepelnek kaméleonok a macskákhoz képest. Végigsétálnak a hidakon, megnézik a híres épületeket.

leon9_1

leon9_2

Vasárnap reggel misére mennek a katedrálisba – Leont elszédíti a sok csillogás, elzsongatja a zsolozsmázás, elkábítja a tömjén illata. Mise után Zé körbejárja a templomot, és összeszedi a persely mellé potyogott aprópénzeket. Nem túl sok, de arra elég, hogy rágógumit vegyenek egy közértben. Megtanítja Leont lufit fújni belőle. Leon hosszú nyelve segítségével háromszor akkora gömböt fúj, mint ő maga, félő, hogy felszáll a földről. A kandúr hatalmasat hahotázik, amikor a lufi kipukkad és a rózsaszín ragacs teljesen beteríti Leont. A kaméleon kétségbeesetten néz, de Zének mindenre van megoldása: elcipeli egy benzinkúthoz, és egy rongy és némi benzin segítségével megszabadítja barátját a ragadós hártyától.

leon9_3

Elmennek egy bokszmeccsre, és Leon nem érti, hogy az erősebb versenyző miért nem eszi meg a gyengébbet, miután kiütötte? Ha legyőzte a másikat, pazarlás otthagyni, ha pedig nem éhes, miért harcol vele?

Bliccelnek a buszon és a villamoson, esténként a lábak közé keveredve belógnak egy diszkóba. A kaméleon önfeledten táncol a zenére a bárpult tetején. Imádja a színesen villogó fényeket, a diszkógömböt, a stroboszkópot.

leon9 _4

Aztán lassan belefárad a féktelen bulizásba, a szüntelen csavargásba. Bevallja barátjának, hogy némi nyugalomra, rendezettségre, biztonságra vágyik. Szeretne egy otthont, ami kicsit tisztább, mint a szemetes konténer oldala. Szeretné, ha lenne hová felakasztania a szélcsengőjét.

És ismét a régi nóta: ahhoz, hogy ezeket megvalósíthassa, pénzre, a pénzhez pedig munkára van szüksége. Mivel Zé elzárkózik attól, hogy munkába álljon – egy kandúr soha, semmilyen körülmények között nem dolgozik –, Leonnak keresnek állást. Feltúrják a kukát és kiguberálják belőle az újságokat. Gondosan végigböngészik az apróhirdetéseket.

Zé olvas:

– Plakátragasztót keresünk…

Leon megrázza a fejét, köszi, ezt már próbálta, nem neki való.

– Fára ügyesen mászó idénymunkást keresünk kókuszdió szedésre…

Fára jól mászik, de mire felér, a kókuszdiók maguktól lepotyognak.

– Napágy kölcsönző…

A strandra soha többé nem megy Leon.

– Lássuk csak, mi van még? – bogarássza a lapot a macska. – Műkörmös, utcaseprő, személyügyi referens… az meg mi a szösz? Váltókezelő, bolti eladó, ehhez mit szólsz?

Felhívnak egy-két telefonszámot, de már minden állást betöltöttek. Zé megnézi a lap elejét, fél évvel ezelőtti. Szerezniük kell egy friss újságot.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!