Ez van, ha az ember 3 éves kisfia ír egy levelet Jézuskának. Elfehéredett ujjakkal szorított tollal mélyülnek a vonalak a papíron (és az asztalon…), majd elhangzik a “kész vagyok”. “És mit kértél a Jézuskától?”. “Hát ágyúgolyót, kard marcipánt és bárd marcipánt”. Az ajándékok 99%-ban már megvannak, de erre most mit lépjen a kedves anyuka? Ha ágyúgolyó kell, akkor ágyúgolyó kell. Nem kisautó, nem mesekönyv, nem dupló, hanem ágyúgolyó.
Gondolkodtam, hogy hát milyen egy ágyúgolyó? Fekete és gömbölyű… Kicsit olyan bombaszerű…
Úgy látom más már szimbolizált OREO keksszel is bombát, én pedig horgoltam egyet…
Itt találtok egy tökéletes útmutatót, hogy hogyan kell tökéletes gömböt horgolni. Így nekiláttam.
Amikor 80%-nál tartottam, kitömtem a golyót fekete pólóanyagból vágott darabkákkal. Azért, hogy súlya is legyen, és ne jöjjön ki a láncszemek között a töltet.
Amikor készen voltam a golyóval, jöhetett a kanóc csatlakozása. Horgoltam egy plusz kört a tetejére, és az utolsó szemet visszahurkoltam a közepébe, és onnan indítottam el a kanócot. A kanóc végére horgoltam az “égést” piros és sárga fonalból.
Mivel a gyerekek könyörtelenül őszinték, kíváncsian várom az “ítéletet”, hogy ez most jó ágyúgolyó vagy sem. Szerintem jó, de én mégiscsak anyuka vagyok.
Az állandó harcok résztvevői, vagyis a lovagok:
Az ágyúgolyó becsapódása után:
Ha mégse sikerül megideologizálni, hogy ez egy ágyúgolyó, akkor mehet a karácsonyfára, pont olyan, mint egy dísz. 🙂
Még több karácsonyi DIY és egyéb ötletet itt találsz:
https://masni.cafeblog.hu/cimke/karacsony/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: