Masni Mese: Cikk-Cakk 1. fejezet: Ki vagy Te?

Első fejezet: Ki vagy Te?

Írta: Gulyás-Gibicsár Éva

Illusztráció: Káposztás Judit

 

Cikk-Cakk egy dobozban ült. Sötét volt. Kíváncsian várta mi történik. Jobbra nézett, balra nézett. Nem látott mást, csak a saját cikk-cakkos, sötét bundáját.

– Szia! – suttogta valaki.

– Szia! – kiabálta Cikk-Cakk. Úgy megörült. Megörült a halk sziának, és persze megörült annak, hogy milyen szép hangja van.

– Te ki vagy? Én a Puha Cica vagyok.

– Szia én Cikk-Cakk vagyok.

A sötétben hirtelen vidám nevetés hallatszott mindenhonnan. A helyet betöltötte sok kis csilingelő hihi, na meg sok közepes gurgulázó hehe. És természetesen, sok nagy dörmögő haha.

– Aztaaa. – nevetett Cikk-Cakk. Noha maga sem értette mi ez a nagy derültség, ő is rendkívül jókedvűnek érezte magát, és valahogy az is jó érzés volt, hogy első mondatának ennyire örült a népes társaság.

– No de, kik ezek? – gondolta magában Cikk-Cakk.

– Mi az, hogy Cikk-Cakk? Mi vagy te? – morogta egy mély hang a sarokból.

– Hogy-hogy? Hogy-hogy mi vagyok? – kérdezte gyámoltalanul, már-már sírva Cikk-Cakk.

– Én például, kedveském – kuncogott egy vékony hangocska – Kisegér vagyok.

– Sihuhúúúú – fütyült valaki – én meg egy Kék Vonat.

– Bruummm. Zöld Medve Úr vagyok.

Szegény-szegény Cikk-Cakk teljesen összezavarodott. Már éppen kezdett volna kétségbeesni, mikor hirtelen nagy csend lett körülötte, majd óriási világosság. Eleinte nem sokat látott, csak nagy fehérséget, de ahogyan aztán körülnézett, sok-sok dobozt vett észre maga körül, és a dobozokban laktak.

De laktak ám! Ott lapult egy kisegér, amott egy piros autó, egy mosolygós labda. Cikk-cakk ámult és bámult… és mindenki Őt bámulta. Amint így bámulták egymást csendben, egy kis kéz hirtelen megragadta Cikk-Cakk dobozát.

– Anyácska, anyácska, nézd csak, egy barna kutyuska – mosolygott egy tüneményes kislány.

– Ugyan – felelte az anyukája – ez egy farkas.

– Hmmmm, nahát, egy farkas… – suttogott mindenki.

– Visszatesszük – mondta a kislány angyali mosollyal, megelégedéssel.

Visszatette a dobozt. Anyukája megsimogatta a fejét. A kislány integetett Cikk-Cakknak.

– Szia barna farkas! – kiabálta nevetve, és dobott egy puszit, majd kimentek a szobából.

Cikk-Cakk furcsa meleget érzett, és fülig ért a szája. Ahogy a kislány kiment, a többiek felsóhajtottak: – Óóóóóóhhhhh! De kááár…

– Tudod ez egy játékbolt – cincogta a Kisegér – és mi itt mind játékok vagyunk, akik arra várnak, hogy elvigye őket valaki, valahova, ahol nagyon jó.

– A gyerekek irtó aranyosak – vette át a szót a Kék Vonat. – Sihuhúúúúú, de végülis kiderült, hogy te egy kutyuska vagy.

– Nem kutyuska – dörmögte Zöld Medve Úr. – Farkas.

– Az ám – mosolygott a Labda. – Farkas – mondta még egyszer, kihangsúlyozva ennek jelentőségét.

Ezt azonban végiggondolni egyiküknek sem volt ideje – sem azt, hogy más farkast még bizony sosem láttak –, mert megjelent egy magas ember, megállt, körülnézett.

– Ó hát itt vagy! Tényleg aranyos vagy. Na, gyere csak! – mondta, és felkapta Cikk-Cakk dobozát.

– Hűűűűűűű – hallatszott mindenhol.

– Hűhűhűűűűűű – fütyülte a Kék Vonat.

– Hát megtörtént! – cincogta a Kisegér.

– Elviszik – dörmögte Zöld Medve Úr.

– Szia Cikk-Cakk – kacarászta a Puha Cica – miauuu jó neked.

Irigykedve, mégis boldogan néztek utána. Cikk-Cakk csak mosolygott büszkén. Bár nem egészen értette, hogy a magas férfi hova viszi, de a többiek öröme miatt úgy érezte, csak jó történhet vele.

Emellett még annyit érzett, hogy fejjel lefelé lenni elég zsibbasztó, de azért csak vigyorgott, és várt.

Várta mi vár rá.

—-

Az összes Cikk-Cakk mesét itt találod!

Van kedved molyolni? Molyolóinkat itt találod!