Írta: Gulyás-Gibicsár Éva
Illusztráció: Káposztás Judit
Csillagom és Anyácska elmentek a doktor bácsihoz. A kislány nem érezte jól magát már éjszaka sem. Cikk-Cakk viszont otthon maradt.
– Nem baj – gondolta duzzogó fintorral a hír hallatán. Apácska és én pihenünk. Ez olyan férfi dolog most akkor.
Majdnem így is volt. Apácska bekapcsolta a TV-t, egy film ment éppen.
– Ez jó is lesz nekünk. Nem igaz? – kacsintott a kislány apukája Cikk-Cakkra.
– Ez jó lesz – mondta Cikk-Cakk egyetértést mutatva. Elhelyezkedett a puha sárga-kék csíkos kanapén, ahol Babácska ült, és szoknyáját igazgatta. Cikk-Cakk elkezdte nézni a filmet. Oroszlánok voltak benne. Állatok, szép barna bundával, éles fogakkal, fekete, figyelő szemekkel.
– Nahát – gondolta Cikk-Cakk. – Szerintem én nem is farkas vagyok, hanem oroszlán – állapította meg magában.
– Mit mocorogsz már? Mit fészkalódsz már Cikk-Cakk? – vonta kérdőre Babácska, aki annyira közel ült hozzá, hogy haja a farkas vállát csiklandozta.
– Figyelj csak, Babácska! – kezdett bele Cikk-Cakk. Közben azért jól szemügyre vette a mellette ülő Babácskát. Végül elég okosnak találta ahhoz, hogy feltegye neki A kérdést.
– Nyögd már ki! – kiabálta Babácska. Muszáj volt kiabálnia, mert a szomszéd szobában Apácska porszívózni kezdett.
– Szerinted, – mondta hangsúlyosan, és elég hangosan ahhoz, hogy túlharsogja a porszívót – én egy oroszlán vagyok?
– Már hogy lennél oroszlán? – fordult végre feléje Babácska. A szemöldöke egészen felcsúszott a csodálkozástól.
– Nézz csak meg! – állt fel büszkén Cikk-Cakk. – Barna a bundám – simította végig mancsával nagyméretű pocakját. – Élesek a fogaim – vigyorgott, és bár nem emlékezett pontosan, de ott és akkor biztos volt abban, amit ezután mondott: – És figyelő, fekete szemeim vannak – ahogy ezt kimondta, igyekezett a lehető-legtágabbra nyitott szemekkel, fejét szépen lassan, figyelőn körbeforgatni. Jobbra fordult, majd balra fordult.
– Húha – mondta Babácska, és egészen bizonytalannak érezte magát. Gondolta megnézi magának még egyszer az oroszlánt a tévében, de Apácska addigra elkapcsolt. – Fúj, foci – mondta aprócska orrát felhúzva a látottakra.
– Na! Szerinted oroszlán vagyok? – türelmetlenkedett Cikk-Cakk.
– Forogj körbe! – utasította Babácska, ő pedig úgy tett. Noha egyikük sem értette igazán, hogy segíti ez őket a megoldáshoz, de Babácska mindenképp nyert egy kis időt, hogy átgondolja.
Rá is jött gyorsan, hogy ő tulajdonképpen, még soha a babaéletben egy árva farkast sem látott. Persze Cikk-Cakkon kívül, már ha ő farkas ugye. Oroszlánt viszont már látott, éppen az előbb a tévében. Igazából, állapította meg magában Babácska, Cikk-Cakknak tényleg barna bundája, éles fogai, és – bár ebben nem volt egészen biztos – fekete figyelő szemei voltak.
– Az oroszlán az állatok királya – mondta Babácska az egyetlen mondatot, amit sikerült megjegyeznie a filmből, majd egészen közel hajolt Cikk-Cakkhoz, és a helyzethez illő komolysággal közölte vele: – Igen. Szerintem is. Te egy oroszlán vagy.
Ebben a rendkívül ünnepélyes pillanatban toppant be a szobába a kislány.
– Sziasztok! Beteg vagyok – mondta hősies hangon.
– Szia Csillagom! Oroszlán vagyok.– mondta Cikk-Cakk hasonlóan hősiesen.
– Így van – erősítette meg Babácska egy kimért bólintás kíséretében.
– Húha – ráncolta a homlokát Csillagom, és már kiabált is: – Anyácska! – hiszen érezte a nem mindennapi helyzet komolyságát.
– Tessék, Csillagom? – sietett be a szobába Anyácska.
– Cikk-Cakk oroszlán? – kérdezte kíváncsian. Babácska szemrehányó tekintete is a kislány anyukájára szegeződött.
– Ugyan – kacagott fel Anyácska. – Vonyíts egyet Cikk-Cakk.
Noha maga sem értette hogyan, Cikk-Cakk máris csücsörített, és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne egy hangos „ááuuuuúúú” kiáltást hallatott.
– Láthatjátok, hallhatjátok Cikk-Cakk egy farkas. Csupán egy igazi farkas képes így vonyítani.
– Na, látod! – vigyorgott Babácska – Mégis farkas vagy – mondta teljes meggyőződéssel.
– Hát jó – ült le Cikk-Cakk, szemmel látható beletörődéssel.
– Játszunk akkor! – kiáltottak fel szinte egyszerre.
– Na-na! A beteg kislányoknak pihenniük kell! – mondta Anyácska, és már vitte is a csapatot az ágyba.
– Biztos farkas vagyok? – kérdezte a párnán elnyúlva Cikk-Cakk.
– Szerintem igen, Anyácska is megmondta – suttogta a kislány, de már aludtak is. Mind a ketten.
—-
Az összes Cikk-Cakk mesét itt találod!
Van kedved molyolni? Molyolóinkat itt találod!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: