Annak ellenére, hogy tényleg igyekszem főzés közben mindent a kezem ügyébe készíteni, előfordul (hah, mindig így van…), hogy valami pont akkor kell, amikor épp nyakig szaftos vagyok, elhangzik az “anya, kéééész vagyok”, vagy csengetnek. Ekkor persze rohanok, kapkodok, és az eddig készített étel hipp-hopp elnyeli a kanalat, amivel addig kevergettem. Na, ezt most egy huszáros megoldással, el fogom tudni kerülni: csipeszt rakok a kanál nyelére, így az megakad a lábos szélén, és csodák-csodája, nem csúszik bele a szaftba. Hm… Remek. Már csak arra kell figyelnem, hogy ne égjen oda semmi. De erre még keresem a megoldást.
