Masni Mese: Cikk-Cakk 7. fejezet: Pocak

Írta: Gulyás-Gibicsár Éva

Illusztráció: Káposztás Judit

Pár nap pihenés, szorgalmas teaivás és gyógyszerszedés után mindenki meggyógyult.

– Jó reggelt Cikk-Cakk! – mosolygott a kislány jókedvűen.

– Szia! – mondta a farkas és összegömbölyödött.

– Hűha! – ült fel a kislány csodálkozó szemekkel. – Kicsit nagy a pocakod szerintem – állapította meg, és mutatóujjával megbökte Cikk-Cakk hasát.

– Naaa… – nyögte Cikk-Cakk. – Nahát – gondolta sietősen az előző „na” után, és felült. Illetve csak megpróbált felülni. Ez a próbálkozása elsőre sikertelen volt. Tulajdonképpen másodikra is, de végül a harmadik alkalommal nagy nehezen felült, majd felállt.

– Ó te szent kisvasút! – hördült fel Cikk-Cakk. – Hiszen nem látom a térdeim a hasamtól.

– Bizony én sem – helyeselt Csillagom.

– Elképesztő – csücsörített Babácska.

– Valószínűleg tévedés – mondta kellő bizonyossággal a hangjában a farkas, majd rövid ideig vakargatta a fejét. – Szerintem, túl rövidek lehetnek a lábaim – tárta fel elképzelését közönsége előtt.

A kislány lefeküdt, hogy jobban szemügyre vehesse Cikk-Cakk lábait. Majd felállt, és megnézte a saját lábait is.

– Azon gondolkodtam, – dugta ki füleit a párna mögül Puszi Nyuszi – hogy vajon a pingvineknek van-e térde?

– Kik azok a pingvinek? – kérdezte tátott szájjal a farkas.

– Ne tereld el a szót Puszi Nyuszi, legyél olyan kedves! – sziszegte mosolyogva Babácska, majd a nyitott szájú farkas felé fordult:

– Én, mint a legszebb lábak tulajdonosa, kijelenthetem, hogy mindkettőtöknek normális lába van. Szerintem– bólintott Babácska, hogy nyomatékosítsa mondatait, majd folytatta: – Bár, Cikk-Cakk bundája igencsak vastag, az is lehet, hogy amiatt tűnik nagynak, vagyis órásinak a pocakja.

– Khm-khm – köhécselt Holafüle, és igyekezett észrevétlenül elbújni. Puszi Nyuszi visszahúzta füleit a párna mögé. Úgy érezte, jobban jár, ha onnan fülel, mire is jut Babácska bunda, pocak és láb kérdésben.

– Ne nevess! – morgott Cikk-Cakk, és egyenesre húzta hasán a barna szőrét. –Igenis nagyon vastag a bundám.

– Drága Barátom – sóhajtott Babácska. – Nem szívesen mondom, de bunda ide, bunda oda, végül is… dundi vagy – ahogy ezt kimondta, és meglátta a farkas szomorú arcát, már meg is bánta, hogy ilyen hirtelen állapította meg ezt a nyilvánvaló tényt.

– Van erre egy igazán egyszerű megoldás – szólalt meg a kétségbe esett csend közepe után Anyácska: – Tornázzunk! – javasolta.

– Jó, jövök én is – mászott ki az ágyból kócosan kacarászva a kislány.

– Bár nekem semmi szükségem ilyesmire, ám a kedvetekért veletek tartok – igazította meg szoknyáját Babácska. – És, nem utolsósorban az ébredés utáni torna meghozza az étvágyat a reggelihez – mondta hangosan.

– Akkor meg mi értelme? – kúszott le nagy duzzogva az ágyról Cikk-Cakk.

– Majd szóljatok, ha már ott tartunk. A reggelinél – dünnyögte Holafüle. – Öreg vagyok én már ehhez – jelentette ki, és még jobban bebújt a párna alá. Puszi Nyuszi viszont a világ minden kincséért sem hagyott volna ki egy jó kis reggeli ugra-bugrát.

– Ez jó móka lesz – vigyorgott a farkasra. – Ugrálni csodálatos, mert minden mozog fel és le – osztotta meg Puszi Nyuszi a tornázással kapcsolatos minden eddigi tapasztalatát a Cikk-Cakkal.

A társaság három hölgy tagja eközben megvitatta, hogy a tornát kis terpeszállásban kell elkezdeni. Cikk-Cakk igyekezett az utasításoknak megfelelően állni, de csak remélni tudta, hogy kis terpeszállása megfelel, ugyanis lábait nem látta a pocakjától.

Majd megszólalt a zene. Cikk-Cakkban igencsak hamar tudatosult, hogy ez bizony komoly dolog; ahogy az is, hogy nem tudja mi az a torna.

Kapkodta a tekintetét. Hol Babácskát nézte, aki szoknyája szélét fogva fejét előre-hátra billentette, hol pedig Csillagom felé sandított, aki hatalmas „eeeeegykettő” kiáltások közepette, hol a bal lábát lendítette, hol a jobb karját emelte. Vagy fordítva. Később Puszi Nyuszira pillantott, aki földöntúli vigyorral arcán egy közepes „Pussz”-ot hallatva felugrott, Cikk-Cakk szerint meglehetősen magasra. Mintha egy picit meg is állt volna a levegőben, füleivel csapdosva, majd egy kisebb, mosolygós „Nyussz”-t hallatva a földre érkezett.

A farkas hamar megértette a lényeget, és úgy érezte jobb minél előbb túlesni a dolgon. A zene ritmusára biccentgetni kezdte a fejét. Szorgosan számolta a biccentéseket, ugyanis minden harmadik biccentés után, hangosan kiáltotta, hogy „eeeeegykettő”, és minden második biccentésnél felemelte egyik tappancsát, vagy mancsát. A negyedik ilyen második-biccentésnél észrevette Anyácska mosolygó arcát. Azonnal eszébe is jutott egy rettentően fontos kérdés, amit a következő második-biccentés után, magasba tartott karokkal fel is tett:

– Mi lesz a reggeli? – bökte ki a zenét túlkiabálva, kószának tűnő gondolatát Cikk-Cakk.

– Mákos bejgli tejjel – tört ki Anyácskából a nevetés a farkas láttán.

– Nyusssz! Nyamiiii – szakította meg az ugrálást PusziNyuszi.

– Mmm, mákos bejgli – hümmögött Cikk-Cakk csillogó szemekkel.

– Tejjel – egészítette ki Babácska, aki ekkor már fejkörzéseket végzett.

– Bizony, nagyon fenséges egy reggeli – helyeselt Tünde, aki akkor már körbe-körbeforgott.

A zene hirtelen elhalkult, és Cikk-Cakk, kihasználva a pillanatot, így szólt:

– Ahogy reggeli tornatársam is mondta, a jó reggeli torna után megjön az étvágy. Ez volt az első tornám, és minden bizonnyal jó volt, az étvágyam megjött.

– Mire mondandója végéhez ért, már tiszta mancsokkal ült egy nagy tál bejgli és egy bögre tej előtt.

– No, végre már – baktatott az asztalhoz jókedvűen Holafüle.

– Sajnos rövidek a lábaim, a bundám pedig eléggé vastag, így egy bizonyos szögből nézve nagynak tűnik a pocakom – magyarázta a farkas. – Azért tornázni jó volt, sokkal jobb az étvágyam.

A plüssnyuszi és Csillagom, de tulajdonképpen még Babácska is egyet értettek Cikk-Cakk-kal, de a szájuk már tele volt bejglivel, így válaszul mákos fogaikkal vigyorogtak egymásra.

—-

Az összes Cikk-Cakk mesét itt találod!

Van kedved molyolni? Molyolóinkat itt találod!