Régen sokat utaztunk. Pontosítok: sokszor, sokat. Nagyon messze is elmerészkedtünk. Hazaértünk valahonnan, és már bennünk is volt a mehetnék… Jöttek a csemeték, és már egy 24 órás kimozdulás a szomszéd városba is olyan szervezést igényel(t), mint régen egy háromhetes hátizsákos túra a világ másik végére. De most felkerekedtünk, méghozzá 48 órára. Pihenni nem sikerült, de feltöltődni igen!
Útvonal: Lillafüred – Rátka – Mád, és ami útközben szembejött velünk. 🙂 Vagyis Tállya, Abaújszántó, Boldogkőváralja és Encs. Nem szeretnék semmi olyan kijelentésbe bocsátkozni, hogy valami gyönyörű, kihagyhatatlan, vagy éppen semmilyen. A képek beszéljenek magukért, és utazni amúgy is jó!
Lillafüred. Miskolcról egy kanyargós úton lehet feljutni, van vízesés, Palotaszálló, tó és függőkert. Még több infó itt található.
Ha a tó végébe is elmegyünk (Szentlélek irányába haladva), akkor nézzünk vissza!
Rátkán egy borházban laktunk, innen mentünk jobbra-balra. Szerencsére volt a szálláson bicikli is, így áttekerhettünk Mádra, a Mádi Furmint Ünnepre. Vonatozni is lehet, kétóránként jár a vonat, és ha megfáradunk, a kerékpárt is fel lehet rá tenni. Kifejezett bicikliút nincs, de a Rátkai vasútállomásnál a sínek melletti utcán elindulunk Mád felé, akkor egy félig aszfaltos, félig murvás úton, szinte végig a vasút mellett maradva átjuthatunk Mádra a szőlők között.
Ha már ilyen közel voltunk Encshez, akkor elmentünk abba a bizonyos étterembe. Asztalt foglalni erősen ajánlott, és megéri. Finom, finom és még annál is finomabb volt minden. Útba esett Boldogkő Vára is:
Körbe is lehet sétálni!
A kilátás pedig pazar.
Abaújszántó pincéi… Találtunk eladót is, nem mondom, hogy nem gondolkodtam el rajta, hogy bárcsak…
És persze szőlő mindenütt…
Erdőbénye is megér egy kitérőt, még egy tengerszem is van itt.
A 48 óra hamar elszállt. Kalandra fel, remélem meghoztuk a kedvet egy kis kimozdulásra, ha nem is a Zemplénbe, bárhová, ami kicsit kizökkent és feltölt! Jó utat!
