Amikor ilyen díszeket készítek, mindig eszembe jut a dédink (akié például a csipketerítő is volt, ami a biciklifelnin landolt…), aki minden kis darabka anyagot elrakott, még akkor is, ha 3×4 cm-es volt és szabálytalan formájú, mondván “sose lehet tudni…” Akkor nem értettem, hogy minek elrakni, hiszen csak a helyet foglalja, na most, már tudom. Nekem is van egy csomó ilyen maradékom, mert tényleg sose lehet tudni, hogy mikor pattan ki az agyamból egy maradékcafatos kopogtató ötlete. Ezúton megkövetem a dédinket, remélem, odafenn boldogan teszi el az anyagmaradékokat!
Amire szükséged lesz: egy szalma koszorú alap, maradék anyagok, olló, ragasztópisztoly.
A kopogtató koszorúra 3 féle maradék anyagból vágtam 2 cm széles csíkokat (a koszorú vastagságától függően nézd meg, hogy Neked milyen hosszú kell, nekem most 12 cm kellett), és ezeket szép rendben, egymás után felragasztottam a koszorúra. Ügyeltem, hogy úgy rendezzem, hogy a szalma is kilátszódjon a textilcsíkok alatt.
Így néz ki a kopogtató, amikor kész a csíkozás. De mivel ez így még nem elég komplett, készítettem rá, szintén a maradék anyagokból, virágokat.
Fogtam egy kb. 40 cm hosszú csálé maradék darabot, és félbe hajtottam.
Majd elkezdtem úgy felgörgetni, hogy nagyjából fél körívenként megcsavartam. Tekerés közben több ponton ragasztópisztollyal rögzítettem a szálat, hogy ne bomoljon szét a virágom. A másik két maradék típusból is készítettem 1-1 virágot, és felragasztottam a kopogtatóra.
Jó munkát!
Kommentek